„– Jó napot!...
– Jó napot! – felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.”
Alkonyodott.
A kis herceg meg a róka a Szahara kellős közepén botlottak egymásba. Mindketten visszahőköltek.
– Hát te ki vagy? – kérdezte szorongva a reves szőrű, beesett horpaszú róka.
A kis herceg bemutatkozott, majd hogy izgatottságát titkolja, a körmei hegyén meg-megcsillanó kozmikus port kezdte nézegetni; a ravaszdi is egykettőre elvakkantotta a nevét.
Csönd támadt (minden mesében vannak ilyen halálos, megmagyarázhatatlan csöndek).
– Mondd csak – kérdezte aztán nekibátorodva a róka –, milyen érzés kis hercegnek lenni?
– Csodálatos – füllentette a kis herceg, e kopottas ruhájú csillagközi vándor. – Hát rókának?
– Rettenetes. Komisz idők járnak mostanában a vörös bundájú állatokra. Tudod, a vadászok... – Azzal a róka megmutatta testén a sörét szaggatta sebeket. Szemének tükrén, mely gyulladástól volt véres, vad hajszák emléke hullámzott át.
Megint hallgattak egy sort.
– Akkor miért nem vagy vulkán? – faggatódzott a következő percben a kis herceg. – Vagy parányi bolygó? Esetleg világűr csillaglámpásokkal?
– Mert azok holtak, én pedig élek – felelte bölcsen a róka.
– Lehetnél hermelinpalástos király is, trónszéknyi birodalommal. Vagy üzletember, aki komoly képpel folyvást csak számol. Vagy iszákos – sorolta a kis herceg, s a homlokára csapott. – Ez az! Miért nem vagy iszákos?
– Nem tudom – mondta a róka nyugtalanul. Tekintetében fölszikrázott a vágy, s kicserepesedett nyelvével megnyalta a szája szélét. – Ezen sose gondolkodtam. De... azt hiszem... még lehetek...
(Tudvalevő, hogy hitt a rózsanevelés és a bárányszelídítés eszméjében. Vakon bízott a vulkánpucolás sikerében is. Hogy minden tisztává varázsolható ezen a világon. Bizony, olyan angyalforma lény volt ő is, akár a Hitlerjugend vagy a Komszomol lelkes, csupa szív ifjai. És még sorolhatnám, de elpárolgott a kedvem. Amiképp a kis hercegé is elpárolog majd, ha veszi a fáradságot, és az önpusztítók konokságával fölnőtté cseperedik...)
„Azzal visszament a rókához. – Isten veled – mondta.
– Isten veled – mondta a róka.”
(1996)
